Hosszú évek óta külföldön élt, ahol nem voltak eleinte ismerősei (egy akkori, azóta múlt idejű szerelem vitte oda), nem volt kezdetben szinte semmi nyelvtudása, kapcsolata, de volt jó nagy adag kitartása, szorgalma, szívóssága, „csak azért is megcsinálom” hozzáállása.
Volt egy szeretett, jó szakmája és volt ahhoz kellő elszántsága, hogy a sok-sok vargabetű után abból élhessen, amihez ért és amit szeret. Saját vállalkozást indított, szépen fejlődni kezdett egzisztenciálisan is. Ehhez rengeteg belső munkára is szüksége volt, de kezdtek beérni a dolgai és már reálisan látta önmagát is kívül-belül.
Rájött, hogy külsőleg beleragadt a laza, kicsit topis, 20-as, fiatal 30-as éveibe a basic pólóival, a szaggatott boyfriend farmerjaival. Ha komoly businesst akar létrehozni, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék a vendégei, akkor külsőleg is elkerülhetetlen a változás! (Niki a szőke lány 🙂 )
Ekkor és ezzel keresett meg engem. Meglepett a bizalma, ugyanakkor hatalmas kihívásnak éreztem még akkor is, ha kicsit nehezített pálya volt, hiszen eleinte csak írásban kommunikáltunk, majd később áttértünk az online egyeztetésekre, ja és előtte sosem csináltam még ilyet! Színkezdőzgettem családtagokon, ismerősökön, de ennyi. Veszteni valóm azonban nem volt, akkor meg, miért is ne vágtunk volna bele?
Kérése az volt, hogy mire betölti a 40-et, igazi, csinos Nőnek, üzletasszonynak akarja magát érezni, látni, tudni.
Maga a tanácsadói folyamat rendhagyó, fordított sorrendű volt. Ő messze, találkozni személyesen csak valamikor hónapokkal később tudunk, akkor is csak max. 2 napunk van rá, nem volt más választás. Mivel régről ismertem, kb. volt sejtésem az alkatáról, a színeiről, elkezdtem számára olyan inspirációs fotókat gyűjteni és küldeni, amivel feltérképezhettem, hogy nem vagyok vakon, jó az irány, amit elgondoltam számára. Zöld utat kaptam!
Gardrób feltérképezéssel kezdtük, és egy hatalmas szelektálással folytattuk.
Teljes gardróbja tartalmát , ami szerencsére nem volt hatalmas, ruha fajtánként csoportosította, befotózta. Ebből kiderült, hogy ugyanabból a 2-3 fazonból, stílusból, színből kerülnek ki outfitjének darabjai. Nincsenek igazán klasszikus, elegáns szettekhez való ruhaneműi. A nagyon laza Casual gardróbból el kellett jutnunk a Business Casual-ig (bár akkor ezt így – nevén nevezni a gyereket – nem tudtam, csak éreztem).
Innentől kezdve több estén, több órán keresztül ment a ruhapróba – mindent egyesével végig próbált(unk) – véleményeztem, megvitattuk, majd annak megfelelően elkezdte kupacolni azokat. Könyörtelenül megszabadult azoktól a daraboktól, amiket vagy nem is hordott eddig sem, vagy nem voltak már tökéletesek méretben, minőségben és azokat a darabokat is „egyeselte”, amikből volt akár 3-4 db is ugyanolyan. Eltökélt volt! Komolyan gondolta a változást!
Időközben, mivel az eddig sem túl nagy gardrób készlet jelentősen megcsappant, majdnem kiüresedett, elkezdtük egyeztetni, hogy milyen alapdarabokra lesz szüksége, és ami fontos volt, kb. mekkora lehet büdzsé, amivel gazdálkodnunk kell.
A személyes találkozásunkra több hónapot kellett várni, de akkor nagyon hatékonyak lettünk. Találkoztunk péntek este, átbeszéltük részletesen még egyszer, hogy mik azok a darabok, szettek, amit feltétlenül szeretnénk beszerezni és ezt mennyiből kell kihoznunk.
A szombat reggelt színkendőzéssel kezdtük, szerencsére a Niki elég egyértelműen hideg színcsoportba tartozott, azon belül pedig a Hideg Nyár színei passzoltak hozzá leginkább.
Az alkatát ránézésre, józanul végig gondolva feltérképeztem (bocsi, akkor még fogalmam sem volt alkatelemzési mérési pontokról). Láttam, hogy nagyon vékony, sportos testalkatú, csípő-váll közel azonos, dereka vékony, de nem sokkal keskenyebb a csípő-váll szélességétől, lábai viszont kicsit rövidebbek a felsőtestéhez képest. Egyértelmű volt számomra, hogy derékhangsúlyos ruhákat, szetteket kell találnunk számára, a nadrágnál pedig különösen figyelnünk kell a derékmagasságra és a hosszra.
Így indultunk neki a maratoni hosszúságúnak tűnő, roham tempójú kb. 5-6 órás shopping túránknak.
Konkrét terveink voltak mind színekről, mind fazonokról, mind stílusjegyekről. Egyedül azt nem tudtuk, hogy mi fog ebből kisülni! De Niki álom ügyfél volt (és a mai napig az) ! Határozottan, gyorsan dönt! Imádom!
Mindent beszereztünk, amit csak szerettünk volna! Mondjuk ki is dőltünk estére! Vettünk farmert, farmerdzsekit, plisszírozott szoknyát, ruhát, nadrág kosztümöt, 5 felsőt, 2 övet.
És mivel a Niki semmit nem bíz a véletlenre, svájci óramű pontossággal tervezi, szervezi életét, egy perc üresjárata sincs, vasárnap aztán mehettünk a sminkeshez, majd a fotóstúdióba, hogy mindezt megörökíttessük a jövő nemzedék és legfőképp az új weboldala számára. Mondtam én az elején, hogy nem gyengén tudatos! Na és pörgős! Én meg mondjuk elég kényelmeske lennék.
Itt kaptam az újabb forgószél gyorsaságú, számomra eddig ismeretlen feladatot, azonnal stylist lett belőlem. A fotózáshoz gyorsan szetteket válogattam, ha kellett a fotósnak rohantam a szélgépért tartottam azt (nem sok sikerrel mondjuk).
Fárasztó két nap volt, de mégis annyit nevettünk, annyira élveztük az egészet, eszméletlen sok energiával töltött fel kölcsönösen bennünket .
Niki a 40. szülinapján igazi dívaként tündökölt (pedig csak a stílus lett más).
Ekkor tél volt, inkább sötét színekből volt lehetőségünk vásárolni, azóta volt még egy közös shoppingunk nyár közepén, ismét nyakunkba vettük a várost és szebbnél szebb, világos kékeket, zöldeket, pinkeket vásároltunk. És ami nagy szó, Niki öv és magassarkú nélkül nem lép utcára azóta! Igazi Nő lett! Csak halkan jegyzem meg, azóta újabb, nagyobb üzletbe költözött, vendégköre minőségileg átalakult, pörög a social media felületeken, és ami a legfontosabb, rátalált az igaz szerelem is!
Továbbra is kikéri a véleményemet, jellemzően szinkronban nézzük online a webáruházak kínálatát és keressük az éppen szükséges ruha darabot. Niki megtanulta a netes vásárlást, szinte kivétel nélkül megfelelő méretű, színű, fazonú darabokat tesz a kosarába. Nagyon büszke vagyok Rá!
Mind emellett rengeteg hálát érzek iránta, mert bebizonyította számomra, hogy van értelme annak, amivel foglalkozni szeretnék, csak a kellő magabiztosságom, önbizalmam hiányzik ahhoz, hogy ezt mások felé is kommunikálni tudjam, merjem. Ebben még a mai napig kapom tőle a megerősítéseket, segítséget.
„Az ember külsője, belsőjének címlapja” – tartja a mondás. Ahhoz, hogy ez létre jöhessen, egy fejlődési folyamaton át kell mennünk. Én ezen az úton itt állok: el kell hinnem magamról azt, amit mások már látnak. A szín és stílustanácsadói „munka” számomra nem más, mint terápia, empátia gyakorlás, kölcsönös energia áramoltatás, külső-belső tanulási, fejlődési folyamatban egymás erősítése, támogatása. Olyan emberekkel való találkozás lehetősége, akikkel azonos hullámhosszon lehetsz csak azáltal, hogy a bizalmába engedett. Mi ez, ha nem WIN-WIN?!